Télapó visszatér

Most pedig következzen egy gyöngyszem az internet előtti időkből, amikor a számítógépek még igazi peer-to-peer kapcsolatban álltak egymással. Nem létezett még az index, és a csúcs játék a pacman volt. Ez a BBS kapcsolatok, a diskmag-ek, és a Terror News korszaka volt.

The Pépe Pictures Presente:
Rettenetes köd gomolygott aznap éjjel a körletben, de nem az a finom, tejfelszerű, hanem az a rettenetes, elborzasztó. Minden ház sötét volt, egyet kivéve, a télapóét. Az ajtó résein át kiszűrődő fény idegborzoló és velőtborsóztató volt. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és megjelent két bakkancsos láb, szöges bőrdzseki, lila-zöld haj és szakáll, azaz a megtestesült Mikulás. A jelenség elorditotta magát, és máris az egész utca tudta, hogy a...

TÉLAPÓ VISSZATÉR
cimű
Karácsonyi horrorvigjátékot (Csak ÁTLAGON felülieknek ***)

...mindenkinek el kell olvasnia!!

1.Fejezet (nem lesz több)

Télapó kiköpte a csikket a szájából, és elégedetten nézett körbe. Haladt a korral, természetesen ő is motoros szánt lopott a közeli üzletből. Nem volt sima ügy, mert az eladó mindenképpen hőst akart játszani, és télapónk kénytelen volt erőszakot alkalmazni. Odalépett a szánhoz, és egy szakavatott mozdulattal berúgta a motort. Azért még eszébe jutottak a régi idők, amikor még rénszarvas húzta a szánját, de annak már vége, mert a szarvasokat levágta és eladta a prémet. Nem sok idióta huzatja manapság a szánját prémes állattal, hát most már ő se.Télapónak beindult a fantáziája, és fabrikált egy kis versikét.

-A rémes prémes igen kényes,
ne legyen a krémes véres,
hogyha édes, inkább kétes éves,
két rétes széles fémes kétéves.

A versike ugyan nem tartalmazott afféle mély értelmű és haladó szellemű eszmét, de télapónk úgy Ítélte meg, hogy inkább ráhajt a rímre. Elindult a szánnal. Eleinte pici gázt adott, túráztatta a motort, majd hűbelebalázs módjára beszáguldott az erdőbe. Télapó igen jó reflexek birtokosának mondhatta magát, igy sikerült kikerülnie az első négy fát. Az ötödiket telibe kapta, és a szán atomjaira esett szét. Télapó leporolta magát miután kikecmergett a hó alól, és megeresztett egy káromkodás-sorozatot. Előbányászta a felszerelést, és elégedetten nyugtázta, hogy semmi sem károsult.

Kievickélt az útra, és stoppolni kezdett, ami ugyan megalázó egy télapó számára, de hát mit van mit tenni. A baj csak az volt, hogy egy kétes kinézetű télapónak nemigen álltak meg az autósok, mármint ha egyáltalán ment volna arra autó, mivelhogy ünnepnap lévén egyetlen autó sem volt az utakon. Kész csoda, hogy kisvártatva megjelent a horizonton két fénygömb, amik hamarosan egy trabant fényszóróit testesítették meg és közeledtek felé. Egy öreg bácsi gubbasztott a volán mögött, és minden erejét latba vetve igyekezett megbirkózni a járművezetés okozta nehézségekkel.

-Megállni!-kiáltotta télapó.
Az öreg nem hitt meggyengült szemének, és megállt. Stopposunk feltépte a trabi ajtaját, és nem zavarva hogy amaz a kezében maradt, behuppant az ipse mellé. -Szép jó reggelt bátyám, én vagyok a télapó, jó tett helyében jót várj...
-Hagyjuk a közhelyeket fiam, ötszáz ruppóért beviszlek a városba.
-Nem szép dolog így visszaélni a kiszolgáltatott helyzetemmel, öreg!
Télapó fenyegetőleg belerúgott a bácsikába, mire az nekinyomult az ajtónak. Ez a nyílászáró sem volt különb a társánál, így aztán bácsistul mindenestül elhagyta a kocsit. Ez volt télapó első jócselekedete. (Lásd: Télapók könyve, 4536.zsoltár, télapók jócselekedete -a szerz.)

Magához ragadta a kormányt, és beletaposott a gázpedálba. Nem lakott messze a várostól, csak az egyik peremkerületben, ám mégis most nagyon hosszúnak tetszett az utazás. Unalmas, havas út, fehér fenyőfák, buckák, néha pedig házikók. Errefelé minden olyan egyforma, az emberek is, meg a táj is. Mostanra már úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét, minden kis huppanót. Csak este fél hétre jött rá, hogy körbe-körbe megy a háztömb körül. Kanyarodott egy merészet, és végre jó irányba kormányozta az autót, rá a városba vezető útra. Tövig beletaposott a gázba, és a motor összeszedve mind a hat lóerejét negyvennel röpítette télapónkat a city irányába.

Fél óra múlva már leparkolt az első megadott cím előtt. Takaros kis ház volt, egy kétgyermekes házaspáré, akik a macskájukkal, a kutyájukkal, és a nagymamájukkal laktak egy fedél alatt. Télapó ismerte őket, egyszer még civilben találkozott a férfival a hídnál, aki kiejtett a zsebéből egy hétdollárost. Télapó fölkapta, és a sarkon el ittapiros-holapirosozta. Igen rendes család volt, illene nekik valami értékeset és maradandót ajándékozni, végülis egyszer van karácsonyi (Télapó matematikai számításai nem fedik a valóságot-a szerz.) Igencsak ódivatúnak tartotta az ajándékok ablakba rakosgatását, ezért inkább felmászott az ereszcsatornán, centiről centire feljebb vonszolva hatalmas fenekét. Egy óvatlan mozdulattal agyonnyomta a párkányon szunyókáló macskát, aki a helyszínen szörnyethalt. Nem keseredett el, hanem tovább mászott. Sajnos, nem volt elragadtatva a tető állapotától, fagyott, jeges cserepek voltak mindenütt, és gonoszán csillogtak a télapóra. Tervei szerint csak a kéményt kell elérnie, és azután bedobni az előkészített ajándékcsomagot. Mi sem egyszerűbb. Végigszambázott a tetőgerincen, majd amikor elérte, átkulcsolta a kéményt.

-Ezek fütenek!-kiáltott fel félhangosan a meglepetéstől, amikor érezte, hogy meleg a kéményt alkotó tégla. Bekukkantott a nyilason át, szerencsére nem volt füst, csak a felszálló meleg levegő lobogtatta meg a szakállát.
-Ez innentől kezdve már magánügy!-morfondírozott, majd behajította a csomagot, amit előzőleg telerakott építkezési törmelékkel. -Nem kéne, hogy ilyen rendes legyek velük...-vélte, de nem volt szíve bepottyantani a puskaporos tarisznyát, amikor kiderült, hogy fűtenek. A sitt nagy robajjal érkezett le, porfelhőbe burkolva a tüzet éppen megrakni igyekvő nagymamát. Télapó huncutul mosolygott, azonban elvesztette egyensúlyát, és leszánkázott a tetőről. -******** t ('Na, ez is jól kezdődik...7, csak más szavakkal -a szerz.)

A trabi még meg volt, ki tudja miért, nem kaptak a tolvajok a kínálkozó alkalmon. Télapó behuppant az ülésre, és lepadlózta a gázpedált. A kerekek kipörögtek, beborítva sárral az út menti -Vigyázz, csúszik!- táblát, és a kocsi kicsi teste előretört az éjszakába. (Lyrics used by kind permission -a szerz.) A szélvédő trutyis volt, és télapókánk menet közben akarta letörölni. így hát kihajolt, és egy ronggyal megpróbálta elhessenteni a sárgombócokat. Ezalatt a trabant átvette az uralmat a kormány felett, és útirányt változtatott. Az új cél tehát már nem a város főutcája volt, hanem az árok vizenyős-jeges öle. Télapó nem vesztette el a hidegvérét, (továbbra is forróvérű maradt), ismételten megtaposta a sokat szenvedett pedálokat, de sikertelenül. Berántotta a kéziféket, ám a kar a markában maradt, és ez nem volt túl kecsegtető. így aztán karostul, kormányostul katapultált, azaz kiugrott. A gazdájától végre megszabadult gépjármű a szabadság illatától megrészegülten robogott, és ismét irányt változtatva az óvoda felé tartott. Télapó már felkészült a detonációra, ami nem sokáig váratott magára. Az óvodába beleszálló trabant felrobbant, az épület pedig százdarabra hullott, és az egyes elemek kigyulladtak.
Az óvoda helyén kráter keletkezett, és télapó csupán csak remélhette, hogy nem zavarta meg nagyon a benti szülinapi bulit. A listáján kiikszelte az ovit, és gyalogszerrel a nyugdíjas otthon felé indult.

Nem akarta nagyon sokáig várakoztatni az öregeket, mert mindigis tisztelte őket. Amikor egyszer a villamoson egy öreg néni a sok állástól összeesett, ő felállt az ülésről és elvette a néni táskáját, hogy amaz könnyebben tudjon heverészni. Vett belőle egy kabátot. Vagy például ott volt az a vak, idős úr esete, aki nem bírt egymaga átmenni az úttesten, és télapó megtanította neki, hogyan lehet pusztán a lámpa hangjának zümmögéséből megítélni, hogy piros-e avagy zöld a jelzés. Sajnos, a bácsi hamar megtudta, hogy sehogy. Emlékezett még arra a nénikére is, aki nem bírt gyalog felmenni a tizedikre, ezért segített neki beszállni a liftbe. Sajnos, télapó elnézte, és nem a személy, hanem a kajaliftbe tette a nénit. Az éttermisek máig sem értik, hogy került a csirkeszerűen kinéző hús közé protézis. Ezeken a régi kedves emlékeken rágódott, mialatt elért a nyugdíjas otthonig.

Az egyik kis kertecskében egy bácsika mozdulatlanul állt, kapáló testtartásban. Hó fedte a ruháját, még a fejét is, de télapó nem köszönt neki, mert tudta, hogy a bácsi még tavasszal halt meg, most meg oda van fagyva. Az otthon alsó szintjének az ablakai jól megközelíthetőek voltak, alacsonyan elhelyezve, ami az építész munkáját dicsérte. Télapó odaállt az első alá, és belesett. Odabent három bácsi verte a blattot, feltehetőleg ultiztak. Télapó bezörgetett, majd villámgyorsan lehúzta a fejét, nehogy megpillanthassák a földi halandók. Ha jól számolta, öt egész percbe telik, mire valamelyikük ideér és kinéz, hogy mi a helyzet. De nem gondolt mindenre, mert a felette lévő ablakban egy néni éppen kipillantott.
-Takarodj innen te suhanc! Huligán! Te pimasz betyár! Nesze!-kiabált rá a hölgyemény, és hozzávágta a macskáját, amit a gyér világításnál nyilván könyvnek nézett. Az oktalan állat sivított még egy utolsót, mielőtt befejezte földi pályafutását, és az égi vadászmezőkre költözött.

-De asszonyom, én vagyok a télapó!
-Persze, én meg III.Ince pápa felesége!
-De komolyan!
-Bizonyítsd be!
-íme, itt a puttonyom!-mondta télapó, és felmutatta azt a terepszínű kommandós zsákot, amit puttonynak használt.
-Ebbe vannak az ajándékok! Magácskának is hoztam ám valamit!
-Oh, mutassa!-kiáltotta mohón a némber, egészen megfeledkezve mindenről, és kihajolt az ablakon.
-Várjon, feldobom a zsákot.
Télapó meglendítette a puttonyt, ami legalább hetven kilós volt, és feldobta. A néni utánakapott, és pechére még elérte. A súlyos zsák úgy rántotta ki az odújából a vénasszonyt, mint szakács a húst, és a gazdi követte cirmosát.

Télapó megrökönyödött, nyilván jobb kondíciót remélt a néniké részéről, no de hát most már késő bánat. Felkapta a fejét, mert megzörrent az alsó ablak is, nyilván elért a kilincsig valamelyik vén zsugás. Lehúzta a fejét, és amikor az ablak kinyílt, behajította az ajándékokat.
Egy kis csomagot, amely tele volt különféle pompás tablettával, tarkabarka kapszulával, csillogó fehér pirinekkel. Olcsón jutott hozzájuk, méghozzá nagy tételben, mert a patikus már ki akarta őket hajítani a kukába, mondván, hogy pár éve lejárt a szavatosságuk. -Milyen ostoba volt az a patikus. Hallom, hogy örülnek neki. Télapó szívét melegség járta át, tudta, hogy hamarosan az öregekét is az fogja, amint beszedik a szívgyógyszereket. Sajna, nem időzhetett tovább, mert még hátravolt pár ház, ahol szintén várják a mikulást.

Rátért az országútra, ahol a hóban csak két keréknyom látszott, és ő azon ment. Szerencséje volt, mert hamarosan utolérte őt a helyi autóbuszjárat. Felkéredzkedett. Egy fiatal vezető volt, megállt neki. A buszon meleg volt, minden cipő olvadozni kezdett, a télapóé is. Csak pár ember volt rajta, bizonyára hazafelé tartottak estére. Elhelyezkedett a busz elejében, hogy figyelhesse a sofőrt. Igen nehéz dolga volt, mert az út csúszott, és az útvonal átvezetett egy szerpentines hegyi szakaszon is. Télapó csak ámult-bámult, és úgy érezte, valamivel meg kell hogy lepje ezt az ügyes srácot. Mivel nem készült rá, neki nem is csomagolt semmit, de támadt egy hirtelen ötlete. A busz már a lejtőn száguldott. Odalépett a fiú mögé, és hátulról befogta a szemét.
-Kukucs, na ki vagyok?
Artikulátlan üvöltés volt a válasz, ami a vezetőből jött egyrészt az ijedtség, másrészt pedig a pánik hatására. Félrerántotta a kormányt, és a többtonnás járgány a szakadék szélére került. Iszonyatos gyorsasággal robogott a busz. Az utasok sikongattak, a vezető pedig szeme világától megfosztva két kézzel hadonászott, és véletlenül megnyomta az ajtónyitó gombot. A száguldó buszból a vakum kiszipantotta a télapót, aki kipottyant, és lebucskázott az időközben domboldallá szelídült szakadékba. Dühös volt, mondhatni fel volt háborodva. Hála istennek pont jó helyen esett ki, így még vissza sem kell gyalogolnia a megállóból.

Előtte állt a keresett ház, bár igencsak elhagyatottnak tűnt, mintha a lakók ezer éve elhagyták volna. Ki tudja, lehet. A falak romosak voltak, télapó könnyűszerrel be bírta nyomni a téglákat. Azonban nem mókázhatott önfeledten, mert a romhalmazból kilépett egy másik télapó. Mindketten elhűltek az egymás okozta látványtól.
-Te ki?-kérdezte az idegen hebegve.
Télapónknak azonban helyén volt az esze, nem volt meggondolatlan.
-A télapó.-felelte.
-De hát az lehetetlen! Hivatalosan én vagyok az!
-Úgy! Mióta?
-Szezon előtt nevezett ki a Bizottság. Van papirom.
Télapót ájulás környékezte. Lehetséges volna, hogy a tudta nélkül mást tettek volna a helyére? Az orra alá nyomott papiros erről tanúskodott.
-Akkor hát, én már nem is kellek?
-Nem.-hangzott a kíméletlen válasz.
Ez az eset igencsak mellbevágta szegénykét. Ledobta a puttonyt.
-Akkor fogd, nesze.
Könnyek tolultak a szemébe, és egyikőjük legördült a szakálláig. Télapó lenyalta. Nem volt sós íze, mint az várható lett volna. Lehet, hogy vitaminhiánya van?
-Folytatod te a melót?-kérdezte.
-Persze. Most menj.
Talán tényleg jobb lesz, ha elmegy. Eleget gürcölt már életében, itt a jól megérdemelt pihenés, ki kell használni.
-Máris, csak előbb kiveszek valamit a puttonyból. Belekurkászott a zsákba, és kivett egy kézigránátot. -Isten áldjon! Végezd becsülettel a munkát, mint én!-mondta búcsúzóul.
Elindult, visszafele a lejtőn, és útközbe szökdécselt. Boldog is volt, meg nem is. Voltaképpen szerette ezt a melót, de tudta, hogy semmi sem tart örökké. Elhaladt a busz füstölgő roncsa mellett.
A csillagos égbolt alatt hazafelé vette az irányt, és nótára fakadt. A

nóta igy szólt:
La-la-lallalla, la-la-lalla-la.
(Ez egy röviditett verzió -a szerz.)
A lábnyomát lassan betemette a szitáló hó, és az éjszaka búcsút intett a Télapónak. Senki sem sejtette, hogy mi lesz a folytatás. (Még én se., -a szerz.)
De egy biztos, télapót elnyelte a karácsonyi hóesés, hogy majd egy napon visszatérjen ismét...

VÉGE

The Pépe Pictures Presente 1995

irta és rendezte:
Szijártó Péter

zene:
Szijártó Péter

producer:
ugyanő

koreográfia:
szinténugyanő

kaszkadőr:
nem volt

Pépe:
Szijártó Péter

gyártásvezető:
nakimáslenne

szaktanácsadó:
mégmindigugyanő

maszkmester:
perszehogyő

a szerz.:
nanáhogyapeti

körzeti orvos:
Dr.Reidenberger Jenő

operatör:
Pepe

Nemzetközi érdekfeszitő:
Sz.Péter

Keyboards by Szijártó P.

Szinkronrendező:
Szijártó Péter

Magyarra translation:
Péter Szijártó

Stáb:
Sz.Peti

ötlet:
szinténő

Télapó kontaktlencséjét a TOP-EYES-MASTER-TRANSIT kft. szállította.
(De a TOP-EYES-MASTER-DESIGN kft. gyártotta! -a szerz)
A Pepe Production /l995 Budapest Ali rights reserved

VÉGE II.

vége